---
author:
    email: mail@petermolnar.net
    image: https://petermolnar.net/favicon.jpg
    name: Peter Molnar
    url: https://petermolnar.net
copies:
- http://web.archive.org/web/20160301203851/https://petermolnar.eu/nokrol-es-noiessegrol/
lang: hu
published: '2007-03-20T18:57:20+00:00'
tags:
- gondolatok
title: Nőkről és nőiességről

---

A tegnap azon csodás napok közé tartozott, amikor egy ember látványa az
egész napot képes megszépíteni, és tanubizonyságát adni annak, hogy még
nem halt ki minden a világból. Egy világos, bézsnél egy árnyalatnyival
fehérebb, magassarkú cipő, színben nagyon hasonló, térdig érő,
brokátmintás kabát, valamint egy sűrű szövésű törtfehér neccharisnya, és
egy kellemes, finom, természetes smink volt, ami újfent bebizonyította
nekem, hogy a nőiesség még nem halt ki teljesen.

Azonban érzem, hogy eme kijelentésem némi magyarázatra szorul. Egy
ismerősömnek mondtam nemrég, hogy a 'nő' és a 'nőnemű' között egészen
döbbenetes különbségek lehetnek. Az első a kecsesség, a szépség és
valamilyen formában a tisztaság megtestesítője. Mindemellett egy
viselkedési alapstílus és képességek gyűjtőneve. Az utóbbi kijelentéssel
azokat szoktam illetni, akik ugyan biológiai értelemben nők, de nemhogy
viselkedésben, képességekben sem rendelkeznek mindazzal, amit a
történelem és az irodalom nőnek nevez. A legegyszerűbb értelmezésben
például képtelenek arra a nem túl bonyolult dologra, hogy egyértelműen,
de mégis finoman és kedvesen csábítsanak el valakit. Nem képesek arra,
hogy úgy öltözzenek fel, hogy ne a feltűnési viszketegség vagy az
igénytelenség vezesse a kezüket, hanem egyfajta burkolt célzásokkal
átitatott rendszer, és így tovább.

Nem azt mondom, mint néhány elfogult író, hogy fúj bikini, és hasonlók.
Azt mondom, hogy egészen más érzéseket kelt egy, gyakorlatilag mesztelen
nő egy újságban, egy, a trend szárnyain szálló valami, és egy ízlésesen,
néhány dolgot láttatni engedő ruhát viselő nő.

A fenékbe egyengetett tanga azokra az ösztökre játszik rá, amiket az
elmúlt évezred gyakorlatilag olyan mélyen elnyomott, hogy még a szavaink
sincsenek meg rá. Ráadásul az emberek többségénél a neveltetés még
mindig erősebb a jónaz észnél, és sokszor bűntudatuk támad valami miatt,
mert egyszer régen valahol gyerekkorában azt hallotta, hogy ez meg az
bűnös dolog. Nem az, bár beteges ötletei talán majdnem mindenkinek
támadnak néha (erről majd máskor), de nem hiszem, hogy ez lenne a jó út.

Nem vezet majd jó irányba, hogy mostanában mintha mindenki levetkőzne
xyz magazinnak. Hol marad így a varázslat? Hol marad így mindaz, amiről
versek, legendák, dalok születtek? Egy pucér p\*csát fogunk megénekelni
pár éven belül?

Sokkal kellemesebb, amikor igenis marad ruha, sőt, egy jól megkomponált
ruha, amit az adott hölgy stílusához szabtak, sokkal, de sokkal többet
ér, mint bármilyen photoshoppolt szuperkép. De persze nem is olyan
egyszerű az. Egy ruhát tudni kell viselni - a metrón utazó hölgy tudta
viselni. Tudott menni a magassarkúban, annyi kis hülyével ellentétben,
akik felvesznek 10-12 cm-es, 1cm átmérőjű tűsarkút, aztán úgy mennek
benne, mint egy vasalt csizmában. Egy ruhát nem illik megszégyeniteni,
megfelelő viselkedést kell hozzá választani.

Nem mellbőség és tangabírási képesség alapján kellene nőt választani.
Hogy miért? Mert "nőt választani reggel, kócosan és smink nélkül kell".

Életed párja akkor és csak akkor lesz az, ha ömagában, bármiféle tuning
nélkül érzed, hogy neked szánta a sors, hogy a zsigereid roppannak
össze, amikor nincs a közeledben, de a szemed előtt nem a kikent-kifent
képet látod, hanem a vasárnap reggeli, napfényben fürdő arcát, smink
nélkül, tisztán és szépen.