---
author:
    email: mail@petermolnar.net
    image: https://petermolnar.net/favicon.jpg
    name: Peter Molnar
    url: https://petermolnar.net
copies:
- http://web.archive.org/web/20160301203815/https://petermolnar.eu/laurell-k-hamilton/
lang: hu
published: '2007-05-20T00:16:44+00:00'
tags:
- gondolatok
title: Laurell K. Hamilton

---

És újból vissza a rideg valóságba. Vissza a kimerült, kiábrándult,
megkeményedett szívű emberek közé, egy haldokló kultúrába. Hogy
pesszimista lennék? Nem ez az oka a fenti megállapításnak: tényleg így
van.

Hozzávetőlegesen 12 éves koromban került a kezembe először fantasy,
egészen konkrétan a Dragonlance három alapkötete, a három Krónikák
kötet, de már jóval ezelőtt rajongtam bármiféle olyan iránt, ami
kicibált innen. Persze akkoriban még főleg Delfin-könyveken nevelkedtem,
de jobban megnézve azért azok között is volt lightosabb sci-fi és
fantasy, hogy pár példát említsek: Fehér Klára - Földrengések szigete;
László Endre - Szírius kapitány és Csillaglány; stb. Azonban amikor a
közelébe értünk irodalom órán az orosz realizmusnak, életemben először
szereztem sorban két marha nagy karót ebből a tantárgyból: egyszerűen
nem voltam hajlandó és képes elolvasni semmitmondó, a világon bármikor
százával lejátszódó, üres, szürke történeteket. Csak elvesztegetem velük
az időmet, így köszönöm, nem, még akkor sem, ha nyelvészetileg vagy
tudja isten, hogyan, egy remekmű. Az évek során aztán voltak korszakaim
könyvek és filmek tekintetében, de sosem szakadtam el a fiction
valamilyen típusától: Robin Cook, Poe, Lovecraft, Anne Rice, George R.
R. Martin, Eoin Colfer, Philip Pullman, Laurell K. Hamilton, Arthur C.
Clake, Isaac Asimov, A. E. van Gogt, Stanislaw Lem, Szergej Sznyegov,
hogy pár példát említsek azok közül, akik ilyen-olyan módon hatással
voltak az életemre.

Azonban szép és jó, hogy azokat a könyveket szeretem, amik valami mást
mutatnak, mint a valóság, de akkor miért nem vetítem ki az életemre is
és kezdek el foglalkozni mindenféle okkult, ezoterista, wicca, vudu,
avagy bármiféle ilyen dologgal, mint oly sokan mások? (Mellesleg ez az,
amiért anno anya is féltett a szerepjátéktól.) Nem, nem a vallás gátol
meg benne, bár meg vagyok keresztelve, de nem gyakorlom és sosem
gyakoroltam a vallást. És az sem gátol, hogy nem hiszek semmiféle
"természetfelettiben", a példának erejéért volt szerencsém kapni pár
pofont az élettől, amikor nem hallgattam a megérzéseimre. A válasz két
dologban keresendő: az egyik, hogy alapvetően rettenetesen nehezen
hiszek el bárkinek bármit, csak azért mert ő úgy gondolja. Bizonyítsa
be, tapasztaltassa meg, mutassa meg nekem, és el fogom hinni, addig nem.
Ez persze nem elvakultságot és esetleges felkészületlenséget jelent: ha
valaki azt állítja, hogy a sarkon túl egy farkas fog rám ugrani,
valószínűleg viszek magammal fegyvert. A másik ok, hogy gyakorlatilag az
összes ma tevékenykedő csoport (szekta, vallás, és bármi, hiten alapulú
társaság ide tartozik) kizárólag azt tartja elfogadhatónak, amit ő
állít, és ez alól nagyon-nagyon kevés kivétel van. Mégis milyen alapon?
Ha valamit kérdés nélkül elhiszek, akkor milyen alapon nem hiszem el
azt, amit a másik?

Körülbelül két évvel ezelőtt bekopogott az ajtómón az első Laurell K.
Hamilton könyv, amit az akkori Anne Rice irányzatom kivetett a
gyomrából. Aztán egy évvel később kaptam kölcsön a többi részt némi
rábeszélés hatására - ráébredve, hogy egészen másképp kell olvasni és
felfogni, mint a Rice könyveket, meglepően beléjük habarodtam. Hamilton
megálmodott egy világot, amit még előtte senki, és talán egyedibb
világot, mint a Harry Potter-mítosz, vagy Tolkien földje. Ha még nem
hallottál volna róla semmit, álljon itt egy idézet magyarázatul: *
"Olyan világban élünk, ahol a Legfelsőbb Bíróság döntése alapján a
vámpírizmus megengedett. Ahol halottkeltőnek lenni hétköznapi
foglalkozás. Ahol a természetfeletti ügyeket a rendőrség különleges
osztaga kezeli. Ahol mindennapos dolog, ha az ember zombikba vagy
patkányemberekbe boltik."*

Ő az első író, aki mitológiát és regényeket vesz alapul, de nem egy
népét, hanem bárkiét! Egyáltalán nem válogat, hogy melyik mondakör
melyik élőlényét használja fel a könyvében. Először jutott eszébe az,
hogy ha létezik bármiféle varázslény, akkor elege lehet abból, hogy
takargatnia kelljen magát, hogy rejtőznie kelljen. Először írt olyat,
hogy talán mindenkinek igaza lehetett, akik valaha hittek mesebeli
lényekben. Hamilton elénk tárt egy világot, amiben ugyanúgy létezik TV,
mint vérfarkas, és a kettő boldogan - majdnem boldogan - él egymás
mellett. Persze a kezdeti panaszok még megvannak, mint a fajüldözések,
lásd 50es évek Amerika, de ez előbb-utóbb elmúlik. Ahol a népek vágyai
végre valóra váltak: az egyiknek végre nem kell rejtőznie, a másik végre
nem tartja boldondnak magát, hogy hisz a pixie-kben, hiszen tényleg
léteznek.

Hamilton könyvei után visszatérni a valóságban elég...nehéz. Az emberek
tényleg kiábrádultak, tényleg nem hisznek semmiben. Teljesen hülyének
néztek Norvégiában, amikor letértem az útról, és fél órát feküdtem a
mohában; senki sem jött utánam. Persze, hogy nem fogok olyanokat
híresztelni, hogy mi van, ha tényleg léteznek sidhek, ha a régiek
esetleg sokkal okosabbak voltak nálunk, mert ma csak egy zavarodott,
agresszív és értelen arckifejezés lenne a jutalmam, vagy épp
ellenkezőleg, elkezdenének kijavítani és "tanítani", hogy mi hogy van,
asztrálutazásokról, energetikáról és egyéb, igazából számomra teljesen
lényegtelen dolgokról magyarázni.

Bármennyivel zavarosabb is lenne Hamilton világa, akkor is jobb lenne.
Magasról teszek arra, ha valakinek a rémálna válna valóra azzal, hogy
vérfarkasok léteznek, urambocsá' elég gyér ismeretanyaggal rendelkezik,
aki így érez. Ráadásul a félelmek egyrészt azért vannak, hogy legyen
mivel bizonyítani magunknak, hogy le tudjuk győzni, másrészt hogy
tudjuk, hol a határ. (Igaz, ez két különböző félelem, de ezt majd
egyszer máskor.)

Hamilton álmai végtelenül változatossá varázsolják azokat a helyeket is,
amik ma csak fémből és üvegből készült épületek, és talán ugyanilyen
anyagokból létező emberek uralnak. Jó lenne valamiféle frissítés az
emberek tudatába, ami kimosná a pénz, a bulik és az érzéketlenség
világát.