---
author:
    email: mail@petermolnar.net
    image: https://petermolnar.net/favicon.jpg
    name: Peter Molnar
    url: https://petermolnar.net
copies:
- http://web.archive.org/web/20150503042833/https://petermolnar.eu/journal/fotos-utkereses/
lang: hu
published: '2014-12-13T13:42:30+00:00'
summary: Kis személyes szeszély arról, hogy hogyan akadályozhatnak a megszokások abban,
    amit szeretsz, és hogy néha érdemes lassabban és megfontoltabban keresni az utad.
tags:
- photography
title: 'Váltás Nikonról Pentaxra: útkeresés és egy újabb lépés a minimalizmus felé'

---

Sok éve már egy összcsaládi ajándékként kapott Nikon D80-at nyúzok. Járt
velem fantasztikus helyeken, bulikban, stúdióban, utcán, rendezvényen.
Időközben az összes lencse lecserélődött körülette. Voltak nem túl jó
választások ( Sigma 70-300 nem APO, Nikon 28-85 ), hűséges társak (
Nikon 18-70, Nikon 70-210/4, Nikon 50/1.8 ),
márpedig-jó-kell-hogy-legyen-mert-mindenki-azt-mondja erőltetések (Nikon
35-70/2.8), futó kalandok ( Nikon 18-140 ), de a D80 maradt. Legfőképpen
azért, mert az egyetlen hiányosságát - név szerint azt, hogy nem mér
fényt manuális lencsékkel - tapasztalattal és némi kísérletezéssel
könnyű volt áthidalni. Sosem volt szükségem többre, jobbra, gyorsabbra,
több megapixelre.

Gyerekként fényképeztem, amit a természetben értem. 35mm-es fix
szappantartó, ISO 100 film - nem lettek remekművek. Utána használtam egy
kis, filmes zoom gépet, aminek annyira nem tett jót, hogy együtt borult
velünk a Rábába a kenuból, így sokáig félretettem az egész fényképezést.
Évekkel később, egy síelésnél, megérzésből elkértem a szüleim akkori
point-and-shoot digitálisát, hátha akad valami. Akadt. Egy finoman
csillogó, fagyott, érintetlen fenyőerdő, szikrázó napsütésben[^1]. Ez
elég volt, hogy elindítson a tanulás útján: egy tanfolyammal sikerült
összerendeznem a káoszt, amiben a fotográfiai "ismereteim" zúgtak. Meg
akartam tanulni jól megörökíteni a hasonló csodákat.

A gondok akkor kezdődtek amikor, mint megannyi friss fotóst, elkapott a
gépszíj, hogy na, majd én ezt csinálom komolyan és egyszer talán
megélhetésből. Elkezdtem mindent fényképezni. Rendezvényeket, bulikat,
emberek, helyeket - amit csak értem, persze ingyen. Gondoltam tanulok,
tapasztalok - az első 10000 képed úgyis szar lesz[^2]. Azt nem mondta
senki, hogy hiába volt nagy ember Henri Cartier-Bresson, ez bullshit, és
ha nem azt alkotod, amit szeretnél, menthetetlenül kiégsz.

Egy jó ideje nem változott a felszerelésem - hisz megvolt minden.
Fordított obi makrózni, tele, nagylátó, Jupiter, ennek elégnek **kell**
lennie. Igaz, hogy makróból kipróbáltam az összes olcsósított megoldást
( kihuzat, Raynox, stb. ) majd szívtam a fordítógyűrűvel, ahelyett, hogy
vettem volna egy 1:1 makrólencsét. Inkább hordtam magammal 10+ kiló
cuccot, úgyiselbírom alapon, mert abban benne van minden, meg mert
micsoda különleges és ritka darab is az a 70-210, és mégiscsak profi
lencse a 35-70. Utólag visszanézve inkább vihettem volna az 50mm-es
műanyagot, nem lett volna különbség a képekben és a képek minőségében;
sőt, talán rákényszerített volna szokatlan megoldásokra.

A fentiekből fakadóan volt idő, amikor biztos voltam benne, hogy a D80
marad, ezzel a felszereléssel, más már nem lesz, amíg csak működik.
Alig-alig használtam és egyre inkább éreztem tehernek a fotózást, mivel
csak nem sikerültek úgy a képek, ahogy akartam. Volt némi változás,
amikor egy időben inkább előre elképzeltem valamit, majd vártam,
kerestem, és amíg meg nem találtam, nem fényképeztem feleslegesen, de
mostanában ezek a pillanatok elkerültek. *Talán nem sétálok eleget*.

Aztán elutaztunk Kínába. Pontosabban Szecsuánba, és többek között
meglátogattuk a Huanglong Völgyet[^3] - hóban, havas esőben és esőben.
Az összes többi nap kegyes volt hozzánk, ezt kivéve. A D80 nem
időjárásálló. Egyik lencsém sem időjárásálló. Többet kellett a gép
védelmével foglalkoznom, mint a tájjal, a világ egyik leghíresebb és
legszebb tájával, a nehezen összevadászott,
profi-félprofi/ritka/internetenagyondicsért lencsékkel, mígnem végül
elraktam a gépet és inkább csodáltam a tájat. Hiába szerettem volna még
rengeteg képet készíteni, gyönyörködni **és** képeket készíteni, nem
törődve az esővel, nem lehetett, mert teljesen alkalmatlan volt erre a
felszerelésem. Teljesen alkalmatlan arra, amit a leginkább élvezek és
szeretek.

Ez elgondolkodtatott. Mintha az elmúlt pár évben csak megszokásból
ragaszkodtam volna a lencséimhez, mert nehezem szedtem össze őket, vagy
mert állítólag ritka a kora miatt jó állapotban levő, esetleg mert a
neten mindenki jókat ír róla. Az utóbbi időkben, feltehetően a
költözésünknek is köszönhetően, elkezdtem húzni egyfajta funkcionális
minimalizmus felé: amit nem használok vagy ami nem okoz örömet, arra
nincs szükségem. *Ez nem eszetlen kihajigálást jelent; a tartalékok,
cserék és nyersanyagok részemről kivételt képeznek*. Ezt szem előtt
tartva ideje váltani és olyan felszereléssel lenni, ami újra örömet
okoz, amit újra teljesen ki tudok használni a szokások súlya nélkül. Nem
profibb kell. Más kell.

Elkezdtem nézelődni, keresgélni, hogy milyen gépre is kellene váltani,
hogy ne érdekeljen az eső. Nikon esetében egyetlen választásom van: a
legdrágább, profi lencsék és minimum D7000, ami ugye a manuális
fénymérés miatt is minimum. Nem akarok profi Nikon lencséket. Biztosan
fantasztikus a minőségük, de borzasztóan drágák és rettenetesen nehezek.
A 35-70 profi lencse, mégsem szerettem meg. A D7000-ret megfogtam,
megnéztem; nem kényelmes, és nem győzött megy, hogy az esőben nyugodtan
használjam.

Így hát másfele kezdtem tekintgetni mígnem előkerült a Pentax K-5
IIs[^4]. 2012. októberi modell, az előző, 16Mpixeles "csúcs"-Pentax
modell; kellően leesett már az ára, hogy barátságos legyen, lévén nemrég
befejezték a gyártását. Vannak hozzá olcsó, könnyű, időjárásálló
objektívek. Van drágák és nehézek is, azok is időjárásállóak.
Meggyőző[^5] videók[^6] szólnak róla, hogy mit bír ki por és eső
tekintetében, ellentétben a Nikonnal, aki soha, semmilyen konkrét adatot
vagy demonstrációt nem nyújt. Gyári, üveg nélküli m42 átalakító van
hozzá, mivel a Pentax régen m42-t használt, és megtartották a
távolságot.

Eredetileg le is írtam ide egy listát, hogy milyen objektíveket tervezek
összerakni, de rájöttem, felesleges. Ez a mondat jobban összefoglalja:
kevesebb és könnyebb cucc, több kirándulás. Egy olyan felszerelés, ami
illik ahhoz, amit fényképezni szeretek. Az erdőket, a tájat, a vizeket,
az apró részleteket a susnyában; időjárástól függetlenül. Olyan
felszerelés, amit jó használni, ami nincs útban, amit nem órákig tart
összerakni - a kihuzat és fordított objektív nem terepre való. A Nikon
cuccom annak az énemnek szólt, aki nem tudta, merre visz a fotós jövője.
A leendő Pentax annak, aki eredetileg elkezdett és később újra elkezdett
fényképezni.

[^1]: <https://petermolnar.net/photo/trees-forest-of-ice/>

[^2]: <http://www.goodreads.com/quotes/266224-your-first-10-000-photographs-are-your-worst>

[^3]: <https://petermolnar.net/journal/sichuan-jiuzhaigou-huanglong/>

[^4]: <http://www.pentaxforums.com/reviews/pentax-k-5-ii-iis/introduction.html>

[^5]: <https://www.youtube.com/watch?v=Eo61t5fH6Qw>

[^6]: <https://www.youtube.com/watch?v=p0nFu3dm-Gc>