---
author:
    email: mail@petermolnar.net
    image: https://petermolnar.net/favicon.jpg
    name: Peter Molnar
    url: https://petermolnar.net
copies:
- http://web.archive.org/web/20140720082835/https://petermolnar.eu/blog/autok-netikett-es-jatek-az-erzelmekkel/
lang: hu
published: '2004-12-12T10:51:16+00:00'
tags:
- gondolatok
title: Autók, netikett és játék az érzelmekkel

---

Lehet, hogy egy kicsti hosszúra fog nyúlni, mert elég régóta nem írtam
semmit, ebből kifolyólag pedig van néhány témám.

Kezdeném mondjuk az autóvezetéssel. Mostanában egyre többen kérdezték,
hogy miért is nincs még jogosítványom, én pedig rendre kitalálok valami
okosat, hogy mi is az indok. Pedig igazából nem tudom. Lehet, hogy csak
egyszerűen lusta vagyok, de nem hiszem. Valamiért nem érdekel, mert ha
érdekelne, akkor már régen nekifutottam volna. Egyszerűen nem vonz. Nem
hiszek a mai autókban, nem szeretem őket, a zajt, a tömeget. Mellesleg
szükség lenne egy autóra is, karban kellene tartani, etetni kéne, stb...
De nem ez a lényeg. A fontos, hogy egy autóval talán csak még nagyobb
rohanás lenne az életem. Persze, a BKV is egy érdekes dolog, és nem
feltétlenül tesz jó az ember idegeinek reggel és este, de valahogy akkor
is, nem rajtad múlik, hogy milyen gyors a busz. Tudod, hogy mennyi idő
alatt érsz oda, és közben legalább nem kell koncentrálnod valamire, ami
szintén a te energiáidat emészti.

Szót se róla, van eset, amikor nélkülözhetetlen, szállítások, éjszakai
hazajövetel...de az utóbbinál egy kortyot sem ihatsz, nem? Márpedig ha
elmész valahova éjszakára, ott általában előkerül pár pohár ital. Akkor
hogy is van ez?

Egy egészen más téma: internetes viselkedés. Sokadszorra vettem észre,
hogy néhány témához emberek olyan stílusban és hangnemben szólnak hozzá,
amit csak arc nélkül, a virtuális térben mernek megtenni, mert az
életben minden valószínűség szerint ütnének érte. De kérdem én, miért
nem adhatjuk magunkat mindig? Tény, van, amikor be kell fogni a szánkat
a "valóságban". Annyira könnyű ezzel szemben arcot nem vállalva az
interneten játszani a nagymenőt, igaz? Persze, ha egyszer bedühödnek a
hozzá értők, ne csodálkozzon az illető néhány esetleges hack miatt,
hiszen az felel meg egy bunyónak a neten.

A lényeg, hogy két alapprobléma van.

Az egyik, hogy sokan nem vállalják valós önmagukat. Helyette egy
viruális ki-ha-nem-én fickót adnak a fórumokban, a chatszobákban, aminek
viszont előbb-utóbb biztos, hogy következménye lesz. Biztos, hogy
egyszer valaki ismerni fogja, és ha annak is ezt adja, nem fog jól
eslsülni.

A másik, hogy sokan úgy hiszik, mert valamit nagyjából ismernek, rögtön
értenek a hozzá kapcsolódó összes dologhoz. Erre a legjobb példa a
webszerkesztés: ha valaki hirtelen megtudta, mi az a html, egy picit ért
is hozzá, azt hiszi, ő már webmester. Vicces. Persze hogy css
finomrészletek, php, mysql, ezekről jobb esetben hallott, rosszabb
esetben azt sem tudja, micsoda. De azért beszól annak, aki évek óta
ezekkel foglalkozik. Igen, beszól, ugyanis nem kritikát, vagy bármi
építő jellegű ötletet ír, hanem hogy szar, hogy más kéne, hogy nézz el
erre meg erre a lapra, az mennyivel jobb. Ez így bunkóság. Véleménynek
ugyan vélemény, de bunkó.

Újabb téma: játék az érzelmekkel. Való igaz, mindenki élvezi, ha
elcsavarhatja a másik nem képviselőinek fejét - csak míg néhányan
megtartanak bizonyos iratlan határokat, mások ezeket egyáltalán nem
veszik figyelembe.

Élemetben harmadszorra fordult elő velem, hogy egy nőnemű személy
túlságosan sokáig játszotta a "nem is akarok tőled semmit, de mégis"
dolgot. Szar érzés, amikor tényleg csak arra akarnak használni, hogy pl.
ne unatkozzanak jelenlegi párjuk mellett, vagy ne unatkozzanak, esetleg
féltékennyé tegyenek egy másikat. Szerencsére abba a fajtába tartozom,
aki ilyenkor megálljt parancsol magának, és közli, hogy vagy valami vagy
semmi. Csak rossz érzés elveszteni őket, mert általában a semmi mellett
kötök ki.

Nem tudom, ki, hogyan, mikor és miért került ilyen helyzetekbe, de
nagyon rossz. Aki pedig már eljátszotta, annak kívánom, hogy tegyék meg
vele is, csak hogy nagyjából átérezze: van egy határ, amin túl nem
szabad játszani és hazudni. Egy határ, ami mögött sérülést okozol, és
amit nem lehet helyrehozni egykönnyen. Talán egyáltalán nem.